A jelszavát emailben elküldtük.

 

Az elmúlt napokban elém keveredett egy régebbi cikk, miszerint a magyar fiataloknak nincs jövőképük. Vagy ha van is, csak rövidtávú, tehát nagyjából arról van szó, hogy megtervezik, holnap mikor rendeljék a pizzát, hogy az pont a sorozatmaraton kezdetére érjen házhoz.

Hogy mi lesz velem holnap? Nem tudhatom… Ahogy nekem is, úgy biztos sokatok rövid távú tervei között szerepel a diploma megszerzése, ami sajnos semmire nem jelent biztosítékot a mai világban. Hisz hány és hány diplomás munkanélküliről hallhatunk napjainkban?! Ha valaki lediplomázik és ezt a közösségi oldalakon közzé is teszi, rögtön jönnek azok a tipikus #NagyonViccesnekHiszemMagam kommentek, hogy a Burger Kingben épp üresedés van… Hahaha… „vótmá”! A csúf igazság az, hogy sokszor sajnos tényleg ott fog kikötni egy friss diplomával rendelkező, ereje teljében lévő fiatal, akinek az álmai úgy szóródnak szerteszéjjel, akárcsak a só a sültkrumpli halom tetején. Mennyi befektetett energia, mennyi elszalasztott lehetőség csak azért, mert mondjuk holnap zh van és még semmit sem tudsz, ezért pont azt az egy éjjelt kell a tanulásra szánnod, amikor a legjobb programok vannak. És pont ezért fogsz savanyú szájízzel felkelni reggelente, mivel biztosan nem arra fogsz visszaemlékezni, hogy de jó, legalább egy kettest össze tudtam kaparni egy egész éjszakás magolással…  a Facebookon másnap úgyis ott virítanak majd a jobbnál-jobb cicafüles, nyelvnyújtogatós szelfik, amik a bulin készültek. Szerinted megérte?

Aztán persze korosztályunk másik nagy dilemmája: a párválasztás és a családalapítás. Ez ezért nem jó, az azért nem; a legjobb barátnőm most megy férjhez, a másik meg már terhes is lett… és itt vagyok én a tankönyvek, az utolsó pillanatban megszerzett jegyzetek és tételek fölé görnyedve és fogom a fejem, hogy mi lesz velem?! Jól teszem, hogy tanulok? Megéri ez nekem? De az a srác olyan kedves és még az ajtóban is előre engedett, ilyen fiút nem találok máshol! Nagyanyáink ebben a korban már alig tudták számon tartani, hány gyermekük van; koszos pelenka főzése és a háztartás vezetése a napi rutinjukat képezte, ezzel szemben mi még a megfelelő partnert sem választottuk ki magunknak. Életünk végéig együtt? Örökre? Ugyan már, az túl sok idő!

Azt hiszem sokan sértődős motyogásba kezdenének, ha kijelenteném: valóban nincsen egészséges jövőképünk! De hozzátenném azért azt is: ez nem feltétlen a mi hibánk! Egy mai magyar fiatal fülébe szinte mindennap eljut – vagy a saját bőrén tapasztalja -, hogy Magyarországon nem lehet megélni vagy csak napról-napra lehet levegőért kapkodva, kapálózva vergődni az életnek nevezett lefolyóban. Szerintem ilyen jövőt senki sem szeretne magának! Mindenképp meg kell találnunk azt a harmonikus állapotot, amikor érezzük: elég jó teljesítményt tudunk nyújtani az egyetemen vagy a munkánkban, örömmel tudjuk ápolni a kapcsolatainkat, boldogok vagyunk az aktuális párunk mellet, biztonságban érezzük magunkat a családunk körében és persze a mi kis szabadidőnket a saját magunk javára tudjuk felhasználni. Törekednünk kell a kiegyensúlyozottságra, de ez nem könnyű… viszont talán nem is a cél a fontos, hanem inkább az oda vezető út!

Neked mi a terved holnapra?